2000. június 25-29. Duna-Ipoly NP

Képtár

Résztvevők

Leírás

1. nap, vasárnap

A busz 7:30-kor indult a TMG elől. Első megállóhelyünk a gödöllői Grassalkovich-kastély. Szinte az egész kastélyban Erzsébet királyné és Ferenc József életét mutatták be. Kint láthattuk a régi istállót és a pálmaházat is. Kívülről már majdnem az egész kastélyt restaurálták. Ezután következett a vácrátóti arborétum. Elkezdtük a pontvadászatot növények felismerésével. Nehéz dolgunk volt, mert nagyon sok, számunkra ismeretlen fajt rejtett az arborétum. Mint például: akantusz, boróka, trombitavirág, gránátalma, tiszafa, kőris, hárs, harangvirág… A biblia növényei. Egy nagy pálmaház volt felállítva, miben nagyon kevés olyan fajt láttunk, ami hazai. Egy területen rendszerezve tárolták a növényeket felépítésük szerint. A következő állomásunk már Vác volt. Itt nagy bolyongás után megtaláltuk a Temető utcát. Milyent megleltük pihenőhelyünket, kipakoltunk, és szétnéztünk a szállásunkon. Hatkor vacsoráztunk. Közben már javában ment a Holland-Jugoszláv meccs. Mikor elmentünk a Göncöl-házba, mindenki csak a meccs végeredményét tippelte. A Göncöl-ház egy nagyon kedves úr fogadott minket, akinek az előadását nagy élvezettel hallgattuk. Betekintést nyertünk az ásványok keletkezésébe. Az előadás végére már sokan a Holland-Jugoszláv meccs végeredményét akarták megtudni, és a Spanyol-Francia mérkőzésre akartak hazaérni. Ez viszont nem teljesen sikerült, mert ezután Juli nénitől lelkifröccsöt kaptunk… A Bácsi segítségével megnéztük Vác pár nevezetességét, pl. a Fehérek Templomát és a Dómot, ami előtt megtudtuk, hogy Hollandia nyert 6:1-re. Gólszerzők: Kluivert 4 gólt rúgott, Overmars pedig 2-t és a jugoszlávok közül Milošević rúgta be a becsületgólt. Hazaértünk; megnéztük az esti meccset, ami 2:1 lett a franciák javára. Utána Juli néni kiadta a fürdési rendet, a lányok 20:00-tól 20:30-ig, a fiúk 20:30-tól 21:00-ig fürödtek. Lefeküdtünk.

2. nap, hétfő

Juli néni 7-kor ébresztette a bandát, ami után félórával a reggeli következett, ami kenyérből, turistaszalámiból és paprikából állt, mellesleg előző este ugyanazt kaptuk. 8:00-kor indultunk busszal Királyrétre, ahonnan egész napos túrát tettünk a hegyekbe, miközben kézről-kézre járt a fényképezőgép, és majdnem mindenki fényképezett közgyűrűvel és normál objektívvel. A 18 km során útba ejtettük a Fohász-keresztet (707 m), a Csóványost (938 m), a Nagy-Hideg-hegyet (864 m) és a Magas-Taxot (739 m). A keresztnél Misi, a buszvezetőnk letárt az addig követett utunkról, és egy másik turistajelzésen visszament a buszhoz. Utunk során különleges állatokat láttunk, mint például a foltos szalamandra, a tavaszi cincér, a kövi rák, a szkarabeuszbogár, a vízisikló és a vakond. De természetesen a növények sem maradtak ki a sorból: láttunk nadragulyát, szarvaskerepet, bükkönyt, vicsorgót, rezgőfüvet, magyar szekfűt, ettünk madársóskát, szamócát, málnát, vadcseresznyét, vadalmát. Mikor felértünk a Csóványosra, mindenki hullafáradt volt. A kilátó kicsit életveszélyesnek tűnt, ezért nem sokan maradtak a tetején fönn. Mikor hazaértünk, megvacsoráztunk és vetélkedtünk. A harmadikosok készítették el. Nagyon jó volt. Mikor az befejeződött, ínyenckóstoló volt. Az asztalokon lehetet látni kapribogyót, kagylót, zöldmoszatot, olajbogyót, füstölt halat, rákot, tőkehalmájat. Mindenkinek nagyon ízlett. Kicsit elhúzódott az esti program, ezért csak éjfél körül feküdtünk le.

3. nap, kedd

Felébredtünk. Fél 8-kor volt a reggeli. Utána rögtön mentünk Kismarosra. Ott felszálltunk a kisvasútra, és az elvitt minket Királyrétig. Kaptunk egy vezetőt is, Dodó volt a neve. Elvezetett minket Bajdázói-tóhoz és egy bányához. Szerintem azért mindenkinek az tetszett, amikor egy töksötét barlangban voltunk, aztán gránátokat kerestünk és elbúcsúztunk Dodótól. Sietnünk kellett, mert Nagymarosnál át akartunk kelni a Dunán. Végül úgy sikerült, hogy 6-7 ember Nagymaroson maradt, és Fürdött a Dunában. A többiek komppal átkeltek a Dunán, és fölmentünk a visegrádi várba. (Voltak, akik csak fölfelé mentek, és így egyenesen a várba érek ki.) Végül nagyon sietnünk kellett lefelé, mert fél 6-kor indult a komp. Ez csak egy kis csoportnak sikerült, ők átmentek vele. Aztán 6-kor a második csoport majd fél 7-kor a következő. Mikor már mindenki átért, elindultunk hazafelé. Megvacsoráztunk, és fél 9-kor elindultunk a nagy éjszakai túrára. Dodó vezette. Míg a tanárok az anyagiakat rendezték Dodó mutatott néhány itt talált kőzetet, ásványt. Nagyon izgalmas volt az egész. Néha azért megtettünk néhány felesleges kört. A zseblámpát sokszor igénybe vettük, így az utunk egy nagy fénysáv lett. A kilátás viszont gyönyörű volt. Kicsit körülményesen, de óvatosan hazaértünk. Dodóval csillagászkodtunk is egy keveset. Sajnos volt, akit megszúrt a fürkészdarázs, de különben fantasztikus élményben volt részünk. Negyed egykor értünk haza. Mindenki fáradtan, de élményekben gazdagon feküdt le.
4. nap
Fél 8-kor keltünk. Kicsit fáradtan ébredtünk az éjjeli túra miatt. Megreggeliztünk, és elindultunk a Börzsöny körbeutazására. Elsőnek Zebegényben álltunk meg. Ott megnéztünk a Hajózási Múzeumot, a trianoni emlékművet, a római katolikus templomot, a Szőnyi István-múzeumot. Mindegyik igen érdekes volt. Utána megnéztük az Ipolyt. Ponekker Máté és Kis-Tóth Ági meg is fürdött benne. Majd megnéztük a Honti-szakadékot. Ezután nagy kihívás várt ránk, megmásztuk a Drégelyi Vár dombját (444 m), majd elmentünk Horpácsra, ahol Mikszáth Kálmán dolgozott. Itt persze csak pontért lelkesedtünk. Ezután Nógrádra mentünk. Felmentünk a várba is. Ez már meg se kottyant nekünk. Míg a drégelyi mászásért 5 pontot kaptunk, ezért csak 2 pont járt. Mikor elhagytuk Nógrádot, málnát hajkurásztunk, sikertelenül. Este a búcsúest focimeccs miatt elmaradt. Kár! De két jó játékot azért játszottunk (ölbeülős és maffin).
A drégelyi túrán láttuk:
Fecskefarkú lepke, kardoslepke, atalantalepke, sakktáblalepke, lonclepke, madármályva, havasi cincér, szarvasbogár. Hegedűs András kérdezte pontért: enyves éger, foltos szárú bürök, nagy csalán. Találkoztunk a határőrséggel is.

Utolsó nap, szerda

Fél 9-kor indult a busz, 9-kor várt ránk Durai Igor, aki az ártéri tanösvényen kalauzolt minket. Merítőhálóval szedett ki nekünk mintát, így fényképezhettünk alsóbbrendű rákot, ebihalakat, kék és vörös légivadászokat, kecskebékát guvadó szemekkel. Lestük a jégmadarat, de nem láttuk. A növények közül a mocsári kéknefelejcset, vidrakeserűfüvet, vízi hídőrt, füzes társulást kaptunk lencsevégre. Borostyáncsigát, tányércsigát is láttunk. Vásároltunk egy vízvizsgálati könyvet a szerző dedikálásával, majd a busszal a diadalívhez utaztunk. Magyarország egyetlen diadalíve: Mária Terézia tiszteletére. Itt kb. egyórás szabadidő következett a komp indulásáig. A Szentendrei-szigetre jutottunk a komppal, Szentendrére innen már híd vezetett. Szentendrén a Kovács Margit-kiállítást néztük meg, majd a Duna TV forgatása miatt kedvezményesen engedtek be minket a Microart Stúdióba, ahol egy fantasztikus, a realitás határát súroló kiállítást láttunk.
Budapesten át a Balatonra értünk, ahol a Szántód-Zamárdi közötti szabad strandon a bátrabbak egy jót fürödhettek málnaevéssel összekötve.
Aztán szépen lassan elfogytunk a buszról, a döntő többség Kaposváron.
Találkozunk szeptember 23-án szombaton a boronkai tájvédelmi körzetbe szervezett őszi biológustúrán.