| 8.e | Dányádi Bese, Vass Márton, Szigeti László, Tóth Katinka, Nürnberger Noémi, Ponekker Adél, Miklós Júlia, Stickel Erika, Lengyel Csilla |
| 10.a | Ojtó Szabolcs, Péter Dániel, Miklós Gábor, Szabó Péter, Zsíros István, Szabó Hajnalka |
| 10.e | Vígh Noémi |
| 10.b | Hoppár Adrián, Horváth Gábor, Haskó Dániel, Nádai Szilvia, Pulai Tímea, Miksó Anita, Molnár Tamás, Happ Lilla, Csizmadia Edina, Szűcs Attila, Peróczi Balázs, Drankovics Anikó, Gadácsi Melinda |
| 10.d | Károly Elvira |
| 11.a | Ponekker Máté, Puspán Miklós, Simon András, Koltai Péter, Balogh János, Terlaky András |
| 11.d | Szabó Veronika |
| 12.b | Bene Gábor, Bognár Balázs |
| Kisfaludy | Miklós Dóra |
| ELTE | Kis-Tóth Ágnes |
| volt biológus (1995-ben érettségizett) | Erdős Kornél |
| Kísérők | Vajay Sarolta, Terlaky Edit, Miklós Endréné |
| buszvezető | Szentgróti László (Németh Travel) |
Idén újra a Németh Travel buszával indultunk útnak a TMG elől 7:30-kor. Kevéssel indulás után figyelmeztetett minket Miklós Gábor és Péter Dániel arra az eshetőségre, mi lenne, ha Károly Elvirát mégiscsak fölvennénk, mert sajnos elfelejtettük, hogy Szántód felé kell menni. Így az utazás rendben zajlott, és első megállónkon megkezdődött a pontgyűjtés, mégpedig Gyöngyösön a Mátra Múzeumban a szfalerit képletének ismeretével. Edit néni lekapott minket egy mamutcsontváz előtt, de volt mindenféle kipreparált állat is.
Ezután Sátoraljaújhelyen jártuk végig a Magyar Kálváriát, „szerencsére” esőben, majd meghallgattuk Vajay tanárnő és Kornél előadását.
Végül elcsigázottan értünk a Hanyi Istók nevet viselő szállásra. Gyors vacsora (túrós csusza) és a kipakolás után végzős táncsicsos próféták az újonc táborozókat avatták be , majd a 10.b-sek vezényletével vetélkedtünk. A kakukkot ezentúl közönséges falióraként említjük. Mindenki lezuhanyozott, majd lefeküdtünk, de az alvásra sokat kellet várni, hiszen mindenki gondolataiban a beavatási feladat, a faépítés, a Chaos Autumnale (őszi káosz) nevű fa járt.
(Fogadalmi szöveg Bene Gábor tollából: Én…, a biológustábor szakavatatlan újonca fogadom, hogy a tábori pontversenyen új negatív rekordot állítok fel, s tudatlanságommal igyekszem kivívni tanáraim figyelmét. Az ebédnél a rágómat mindig a tányér szélére vagy a kóláspohár oldalára ragasztom, mobiltelefonommal pedig 3 másodpercenként névtelenül zaklatom a mellettem ülőt.
Fogadom, hogy soha többet nem horgászom cápára a Balatonban, ha mégis horogra akadna egy példány, gondoskodom annak megfelelő pótlásáról.
A bárányparéjnak soha többé nem bégetek vissza. Madárpókjaimat nyilvános helyeken gyakran sétáltatom, ezzel is biztosítva a Fő utca biológiai változatosságát. Tudomásul veszem, hogy Magyarország népessége csökken, ezért életem további részében az arány gyors javítására fogok törekedni.
Fogadom, hogy a felsőbb évesek szellemi fölényét tiszteletben tartom. Őket testi épségem kockáztatásával is megvédem a veszélytől. Börtönbüntetésük 75%-át átvállalom, valamint fizetem az ügyvédi költségeket.
*Szellemi képességeim teljes birtokában fogadom, hogy a fent leírtak szerint cselekszem. [Erősen megkérdőjelezhető.])
A bőséges reggeli után boltba is elmentünk Hollóházán. Itt a kedvünkért kinyitották a porcelánmúzeumot ½ órával korábban. Megtudhattuk, hogy a porcelángyár legelőször üveghutaként működött, majd rosszabb minőségű kaolinból kőedényeket gyártottak. Nem messze volt egy modern templom, ami nem sokunk tetszését érdemelte ki, a belül levő Kovács Margit-kerámiák azonban annál szebbek voltak. Ezután pedig kezdetét vette az egész napos túra a Nagy-Milicre (893 m). Miklósné tanárnő felhívta a figyelmünket a viperaveszélyre, de szérumot persze nem hozott. Végeztünk kísérletet a harangvirággal: mikor betettük a hangyabolyba, a hangyasavtól megpirosodott az antocián.
Láttunk sok érdekes növényt és állatot:
Növények: magyar szekfű, sárga gyűszűvirág, tejoltó galaj, veronika, turbánliliom, madárfészek kosbor, barna édestinoru, galambgombák, óriás őzlábgombák, bimbós pöfeteg, koloncos legyezőfű, pimpó, baracklevelű harangvirág, vadmálna, erdei pajzsika, orbáncfű, mocsári gólyahír, fekete nadálytő, közönséges és pénzlevelű lizinka.
Állatok: csélcsap füzike, nagy fakopáncs, tűzlepke, erdei pinty, szalamadnralárva, bolharák, húrféreg, piócák, közönséges színjátszólepke, vörösbegy.
Dányádi Bese természetesen minden bozótba beugrált, valamint ő fogott nekünk tűzlepkét (persze elengedtük). A tábor nemzetközi jellegét mutatta, hogy Szlovákiába is szerveztünk programot, hiszen a határjelző köveket többször is átléptük (A határkövek két oldalán az országnevek első betűje volt, de Kis-Tóth Ági szerint S = Szintén Magyarország.)
Bese véletlenül letépett egy kosbort, és valaki egy turbánliliomot is. A csúcs után lefelé indultunk. Útközben találtunk egy forrást, ahol megpihentünk és víziállatokat kerestünk. Végük felértünk a füzéri várba, ahol Erdős Kornél előadást tartott a vulkanizmusról, de ezt megszakítottuk, mert azt mondták, 6-kor bezár (pedig csak 6-ig szednek pénzt).
Végül visszaindultunk a buszhoz. A szálláson evés után megkezdődött a 8.e programja egy addig nem látott programmal; Bese jóvoltából az íjászattal. Mindenki gyakorolhatott egy kicsit, majd 2 lövésért kapott pontot a csapata. Ezt majdnem mindenki élvezte, de sajnos csak a vesszők felét találtuk meg a fűben. Terlaky András eltalálta a céltábla közepét is. Az ötletes feladatok után lefeküdtünk.
Első programunk az előző este elveszett nyilak keresése volt, amiért a jövőben talán pluszpontok is járnak, de hármat sajnos meg kellett hagynunk az utókornak. Majd célunk a Kazinczy Mauzóleum Széphalmon volt. Megkoszorúztuk a sírját, aztán magnóról meghallgattuk a bemutatkozó szöveget, de jobban értettük Vajay tanárnő beszédét, ám már mindenki várta a bodrogi kenutúrát. Először szárazföldön tanultunk meg kenuzni, majd mindenki próbára tehette az addig szerzett ismereteit a vízen is. Két csónak ennek ellenére is a vízbe borult.
1. csónak: Puspán Miklós, Terlaky András (nagyon élvezte), Happ Lilla, Csizmadia Edina
2. csónak: Haskó Dániel, Koltai Péter, Drankovics Anikó, Gadácsi Melinda
Nem várt akadályok is nehezítették utunkat: jött egy uszály, és az eső is eleredt egy időre. Végük kikötöttünk Sárospatakon, ahol hosszas „mosakodás” után adhattuk csak le a kenukat. Kis gyaloglás után a várba értünk, ahol egy nagyhangú és humoros idegenvezető várt minket. Bemutatta nekünk a vörös torony mind a négy szintjét, majd átmentünk a reneszánsz konyhába, ahol felismertük a szárított növényeket: sáfrányos szeklice, menta, borsikafű (=csombor), kapor,. Megnéztük a vártemplomot, ahol az ország legnagyobb faoltára található, előtte pedig Varga Imre szobra Szent Erzsébetről. A Református Kollégium udvarán méltattuk Comenius tevékenységét, majd utunk a malomkőbányászat során kialakult „tengerszemhez” vezetett, ahol igencsak sárosak lettünk. A hegyaljai szőlőlankák lenyűgözték a tanárnőket (= Miklós tanárnő).
A Rákóczi-pincében megismerkedtünk a 3 puttonyos aszú zamatával. Felköszöntőt mondott Miklós tanárnő, Ponekker Máté és őszintén kifejezte reményét a jövő évi biológustáborral kapcsolatban, majd ünnepi kortyintásokkal elejét vette az iszogatás. Megemlékeztünk a végzősökről, a jövőjükre koccintottunk. (Bese teletömte zsebeit nemespenésszel.)
Láttuk: pincekápolna, Rákóczi szalonnasütője, horoszkópos faragott kapuk.
Nem éppen kellemes meglepetést okozott a bózsvai szállás tulajdonosának egyórás késésünk. A friss vacsora reményében végig kellett hallgatnunk a pörölését. Jó szállás, jó vacsora.
Ma reggel visszamentünk Hollóházára, mert szombaton a gyárat nem tudtuk megnézni. Itt láttuk a porcelánok készülését, majd boltba lehetett menni. Telkibányára utaztunk, ahol a bátrabbak a sziklák tetején találhattak mézopált, a többiek pedig kis obszidiándarabokat, hegyikristályt és más köveket. Bese ajánlására elmentünk egy jégbarlanghoz, ahol a meredek hegyoldalon felmászva töméntelen hegyikristályt találtunk, néhányan alig bírtak lejönni, akkora volt a kísértés.
Füzérradványon megnéztük a Károlyi-kastélyt és a parkot. (A kastély pont olyan színű, mint a TMG.) A hazaúton Miklós Gábor kihirdette a focicsapatunk összetételét, hiszen a szálláson bajnokságot rendeztünk. Péter Dániel csatár és Miksó Anita kapusi teljesítménye említésre méltó, hisz nagyon jók voltak. Négy csapatból első helyen végzett a Koltai Péter, Miksó Anita, Stickel Erika, Szabó Vera, Haskó Dániel, Tóth Katinka összetételű csapat.
Ezalatt azonban egy másik program is szerveződött, méghozzá a szalonnasütés. A 11.a készítette a nyársakat és a tüzet, a 9.d pedig szelte a kenyeret és a szalonnát, amit Ponekker Máté hozott.
A tábortűz után összegyűlt a csapat a táncházhoz, de a tanárnők megleptek minket egy nagy adag, sok kutatómunka által megszerzett MÁLNÁVAL. Elmajszolása után ragacsos kézzel megindult a táncház. A népitánc lépéseit tanította: Miklós Júlia, Szabó Vera, Ojtó Szabolcs, Dányádi Bese és Miklós Gábor.
Itt volt, aki rögtönzésből táncolt profiként, de volt, aki nem igazán tudott ráérezni a népi zene dallamára.
A tánc után körülültük a tábortűzből maradt még pislákoló parazsat, és majdnem éjfélig énekeltünk. A tanárnőknek nagy erőfeszítésükbe került, míg végre ágyba sikerült parancsolni a bandát, de végül is sikerült.
Hajnalban a vállalkozóbb kedvűek (11-edikesek) Terlaky tanárnő és Miklós tanárnő vezetésével 4 órakor indultak madárhangvadászatra.
Mikor mindenki felébredt, gyorsan összepakoltunk, majd reggeli után elindultunk busszal először Pálházára, majd innen kisvasúttal Kőkapura.
A sofőr és Haskó Dani a buszban maradtak, várták a kisvasúttal rögtön vissza is érkező lányt, aki Vajay tanárnővel jött. A csoport többi tagja gyalog vágott neki a több int 20 km-es útnak, minek végcélja új szálláshelyünk, ami egyben a 2001-es biológustábor utolsó szálláshelye volt. Mogyoróska.
A túra után sárosan, vizesen hazatérve a kisvasúttal kimostuk ruháinkat, cipőinket, lezuhanyoztunk, átöltöztünk és szinte új emberekként tértünk vacsorázni este 7 órakor.
A vacsora után Vajay tanárnő nyelvtani játékos feladatait oldottuk 8 db 5 fős csapatban. Az eredmények érdekes alakulása a következő:
1. helyezett: 1. csapat
2. helyezett: 2. csapat
3. helyezett: 3. csapat
4. helyezett: 4. csapat
5. csapat
5. helyezett: 6. csapat
6. helyezett: 7. csapat
7. helyezett: 8. csapat
Az érdekes feladatok után mentateát főztünk, és megköszöntöttük az ünnepelteket, a névnapját ünneplő Erdős Kornélt egy az egy nappal a szülinapja előtt álló Puspán Miklóst.
Tizenegy óra körült a túrán összegyűjtött és a tanárok által elkészített gombapörköltet fogyasztottuk, amely érdekes készítési körülményeihez képest egész finomra sikerült.
(Nem volt só, nem volt tejföl, mikor a gomba félkész volt, elfogyott a gáz…)
Éjfélkor megint csak alig bírtak a tanárok minket a szobánkba tuszkolni. Egyébként a szobák felosztása:
Fiúk: 1 db 12 ágyas
1 db 10 ágyas
Lányok: 1 db 4 ágyas
2 db 3 ágyas (az egyik szobába külön zuhanyzó és tévé is járt)
3 db 3 ágyas
Sofőr + Kornél: 2 ágyas
A 3 tanárnőnek: 3 ágyas
Úgy volt, hogy „hajnalban”, fél 6-kor néhány gyerek, aki még egyszer vagy először el akar menni a regéci várba, az elmegy, de akik menni akartak, mind elaludtak, sőt még a reggelit is félig lekésték.
De csak félig bánták, mert az idő ismét rossz volt. A reggeli fél 8-kor volt, majd bepakoltuk a csomagokat, a ruhákat, és rendbe raktuk a szobát.
Kis buszunkkal ismét útnak indultunk,d e ez az út sem volt eseménytelen, és megállásoktól mentes. Először Vizsolynál álltunk meg, ahol betértünk egy gyönyörű freskókkal díszített, több századon át továbbépített templomba, melyben ott találtuk a falu legnagyobb kincsét, a Károli-bibliát.
A következő megállóhely Boldogkőváralján volt, ahol megtekintettük a várat, és a vár falain állva a szemünk elé táruló gyönyörű kilátást.
Majd a sorban Monok következett, ahol Koltai Peti rövid beszámolóját hallhattuk, megkoszorúztuk Kossuth Lajos szülőházát, és ide be is tértünk.
Itt megcsodálhattuk Kossuth hétköznapi használati tárgyait, bútorait, a családját és a róla készült festményeket.
Aztán csak utaztunk, utaztunk és utaztunk. A következő megállóhelyek már csak tankolásra és egészségügyi szünetre alkalmas MOL-kutak voltak.
A 2001. évi VI. 29-VII-4-ig tartott biológustábor naplójának írói: Miklós Dóra, Vass Márton és Tóth Katinka