| 9.a | Kiss Bernadett, Schäffer Dávid, Héger Péter, Veres Bálint, Igaz Orsolya, Fónai Andrea, Gyánó Marcell, Koch Márton, Kravinszkaja Szonja, Kovács Gergely | |
| 10.a | Kalmár Gergely, Füstös Zsuzsanna, Vázsonyi Csenge, Sziva Lilla, Horváth Orsolya, Meiszterics Zsófia, Kesztyűs Fruzsina, Kótai Bianka, Kiss Dániel | |
| 11.a | Fodor Györgyi | |
| 11.d | Miklós Dóra | |
| 12.b | Herner András, Takács Ádám, Ferincz Árpád, Kocsis Xavér, Berkes Balázs Barnabás | |
| SOTE | Miklós Júlia | |
| BCE | Miklós Gábor | |
| Kísérők | Vajay Sarolta tanárnő, Terlaky Edit tanárnő | |
| Szervező | Dr. Miklós Endréné tanárnő | |
| Buszvezető | Pap Géza bá’ |
7:30-kor indultunk a TMG elől. Géza bá’ volt a sofőrünk, ő már hozzászokott a különcségeinkhez, így nem lepődött meg azon, hogy kissé megterheltük a buszt (45 férőhelyből személy csak 31 fő, ám a csomagokkal teltház). Böhönye majd Marcali volt a megállóhely, ahol felvettük az ott lakó tábortagokat, és lassan kialakult a teljes létszám. Már mehettünk is első megállóhelyünkre, Velemérre. Itt kezdődik a Sárgaliliom tanösvény, mely a Dél-Őrség látnivalóit foglalja magába. Az út nem volt hosszú, kényelmesen megtehető a 6,5 5 óra alatt.
A Veleméri templom volt az első állomás. Itt egy néni elmesélte nekünk a templom történetét, és egy igen érdekes jelenséget is bemutatott nekünk. Az év különböző napjain illetve a napszakok változásakor más-más képet, falat világít meg a napsugár a templomon belül.
A tanösvény mentén táblák találhatók, melyeket Herner Andris jó orgánumával adott elő nekünk. Közben felújítottuk a pontvadászatot, és ebben mindenki ügyeskedett. A sétánk során érintettük a nedves, száraz élőhelye világát, megnézhettük a helyi népi építészet legszebb példáit is. Így értünk a végére, Magyarszombatfára. Itt kecskesajtot vettünk, illetve megnézhettünk egy régi pincét, ahol bemutatták a régi szőlőprést is. Ezen a napon nagyon meleg volt, és tűzött a nap.
A táborhelyre érve felállítottuk sátrainkat, és elmentünk vacsorázni a Bognár étterembe. Húsleves volt és rántott hús rizzsel.
Ezen az estén volt a beavatás, amit a negyedikesek csináltak. A feladatok ezek voltak: eszperente nyelven valami biológustáborosat írni; a Tavaszi szél… kezdetű népdalt elénekelni gregorián-, rock- és kánonformában. Aztán öltözködni kellett, volt, aki 31 ruhát magára dobott.
A beavató szöveget elmondani térdelve kellett, a bokát megfogva, orrot, mint a franciáknál.
Fotók is készültek erről. Ezek után ment mindenki lefeküdni, belehelni a sátrakat, melyek messze voltak a Takács Ádám, Ferincz Árpád rakta tábortűztől. Őrség volt.
Erre a napra terveztük a leghosszabb gyalogtúrát, 25-30 km-t. Már reggel elkezdett beborulni az ég. Egy körtúrát néztünk ki a térképen, mely Szalafő–Pityeszer–Kondorfa–Ispánk–Őriszentpéter településeket érintette.
Elindultunk, és elsőként Szalafőn álltunk meg. Pontosabban Templomszeren, ahol megnéztük az ottani református templomot, majd irány a pityerszeri falumúzeum. Ez még zárva volt, de mi így is körülnéztünk, megnéztük a rókákat, a kástukat és az ottani nevezetességeket. Itt meg is említeném, hogy már az első napon alakultak csoportok:
Fényképezkedtünk is.
Innen mentünk tovább Kondorfára, de lassan elkezdett esni az eső. Bandukoltunk tovább, mert egyre jobban szakadt, és már a cipők is átáztak. Siettünk tovább Ispánkra, ahol már csak a főúton mentünk, míg végül jött értünk a busz, mi pedig csuromvizesen, átfázva szálltunk fel rá, Géza bá’ nagy örömére. Ő vitt minket vissza a keserűszeri szállásunkra, ahol átöltöztünk, majd a befűtött szobákban Vajay tanárnő vetélkedőjén vettünk részt. Nyelvi játékok voltak, ahol különböző állatneveket, növényeket kellett keresnünk, amikben elrejtve biológiai dolgokat találhatunk. A csapatok egységesen elsők lettek, és mindenki csokit kapott. Elmentünk vacsorázni: zöldségleves, makaróni. Majd visszatérve a szállásra jött egy úr, aki megtanított minket esőcsigát készíteni szalmából. Mindenkinek volt egy darabka kezdemény, kinek jobban ment, kinek kevésbé, de alig akartunk lefeküdni menni. Pedig másnap sem volt kevés táv, amit meg kellett tennünk. Őrség nem volt az eső miatt éjjel.
Elsőnek a NP igazgatóságának épületében meghallgattunk egy rövid előadást az Őrség látnivalóiról, mind természeti mind néprajzi értékeiről. Majd elindultunk a kerékpárkölcsönzőhöz, akitől a kerékpárjainkat kapjuk majd. Egy vezető is csatlakozott hozzánk ezen a napon. Az ő segítségével akartuk bejárni az Őrség keleti részét. Úti célunk a Szőcei tőzegmohaláp volt .Addig si sok látnivalóban volt részünk.
Az elején kisebb technikai probléma történt, amikor az egyik bicikli ülése lerepült. A negyedikes fiúk elsőre csak megszerelték, majd aztán a végén mindig utóvédként maradtak. Emberbaráti szeretetből, szolidaritásból jelesre vizsgáztunk. Akinek volt már valami baj a biciklijével, a másik segített neki, felváltva ültünk a rozogább bringákon.
Első megállónk Pankaszon volt, ahol elbúcsúzva a főút zajától az ottani szoknyás haranglábhoz érkeztünk. Itt egy negyedórás pihenőt tettünk, majd továbbkerekeztünk Őrimagyarósdra, ahol megnéztük a földvárat. Mára már csak a két árok látható, de ezek jól kivehetők.
Megebédeltünk, majd mentünk Szőcére. Illetve csak majdnem, mert a vége lemaradt, és Szőce másik végén kötött ki. Kissé tanácstalanok voltunk, de sikerült eljutnunk a tőzegmohás területhez. Itt vezetőnk elmondta, milyen nehéz helyzetben vannak ezek a területek a kevés csapadék (ezekben a napokban volt bőven) miatt. Alig találtunk tőzegmohát; kéklevelű hamatfüvet egyáltalán nem.
Visszafelé vettük az irányt, de megálltunk a Vadása-tónál, és aki akart, fürdött. Ekkor hétágra sütött a nap. Bizakodtunk, hogy holnap is ilyen lesz meg azután is, mert kedden nagyon eláztunk.
Hazafelé ki-ki a maga tempójában haladt, így a végén volt, aki már egy órát is várt a végére. Ám nem siettetett minket senki. Az idő szép volt, és a táj lenyűgöző. Visszaadtuk a bicikliket, elmentünk bevásárolni a holnapi főzőversenyhez és vacsoráztunk is. Ma borsos tokány volt. Este még vetélkedtünk is egy kicsit. Ferincz Árpi biológusvetélkedőjét csináltuk meg a tábortűz körül, majd Füstös Zsuzsi madárhang-felismerős versenyén vehettünk részt.
A hideg és a sötét nem engedte, hogy befejezzük, de így is komoly tudást szereztünk a madarak hangjaiból. Elmentünk lefeküdni. Ezen az éjszakán nem esett az eső!!! Őrség volt!
Ezen a napon az Őrséi nyugati része és a Vendvidék volt az úti cél. Az igazgatóságnál felvettük Csabát, ő volt erre a napra a vezetőnk. A Rába mentén haladtunk a Vendvidékre, ahol bemutatta nekünk az itteni népi építészet sajátságos elemeit. L alakú házak, szórványtelepülések.
Elvezetett minket Magyarország legnyugatibb pontjára, a hármashatárkőhöz. Itt van Ausztria-Magyarország-Szlovénia közös határa. Az EU-val könnyebb itt a kapcsolatok fenntartása, már nem őrzik olyan nagyon szigorúan, mint a régebbi időkben.
Ez a túra kevésbé fárasztó volt, mert folyamatosan felfelé mentünk. Az út menti pocsolyákból Csaba mutatott nekünk sárgahasú unkát illetve alpesi gőtét is. A kőnél fenn fénykéezkedtünk, de lélekben tudtuk, hogy hiába van három ország címere, mi mindvégig egy országban járunk.
Lefelé könnyebb volt, így időnk is volt bőven: a jó időre való tekintettel Csaba elvitt minket a Hársas-tóhoz fürdeni.
Pár bátor ember fürdött, a többiek ebédeltek, és innen mentünk Apátistvánfalvára. Ám nem teljesen busszal, mert a végét gyalog tettük meg. Találtunk egy jó dombot, ahonnan gurulós versenyt rendeztünk, majd a faluba érve megnéztük a templomot, illetve lefényképezkedtünk egy kódisállásos ház előtt. Hazafelé gyönyörködtünk az Őrség természetes szépségében, és megtudtuk, hogy 2000 óta a hangyabolyok védettek. Elbúcsúztunk Csabától, és megkezdődött a főzőverseny. Vajay tanárnő, Miklós Dóri, Gyánó Marci volt a zsűri. Előre kiosztották a szempontokat. 6 bográcsban rotyogott a vacsora. Még Géza bá’ is beállt.
Ízvilág 15 pont
Külcsín 6 pont
A séf ajánlása 10 pont
Fantázianév: 10 pont
Tálalás: 5 pont
1. hely: Géza bá’ és csapata (pörkölt)
2. hely: az elsős fiúk kissé csípős paprikás krumplija
3. hely: a negyedikes fiúk (pincepörkölt)
4. hely: a másodikosok (paprikás krumpli)
5. hely: a harmadikosok (paprikás krumpli)
6. hely: az elsősök (paprikás krumpli)
A nyeremények fincsi sütik voltak. Mindenki jót mulatott. Ám az eső elkezdett esni. Így nem volt lehetőség a tábortűz körül megejteni a népdalestet. Bementünk az ebédlőbe, és ott töltöttük el az időt gyertyafény mellett. Mindenki énekelt, nagyon jó hangulat volt.
Elmentünk lefeküdni, ám az eső miatt féltettük a Rábán való kenuzást.
Félelmünk nem volt alaptalan. Egész nap csak esett és esett. Délelőtt két helyszínen folytak az események. A szobában maffiáztunk (jó kis csapat verődött össze), míg a konyhában „ország-városoztak” a többiek. Itt is jót mulattak, ám az eső nem állt el.
Kitaláltuk, ha már kenuzni nem lehet, legalább mozduljunk ki. Elmentünk Lentibe (délre van), és aki akart, bemehetett a gyógyfürdőbe. A többiek ezalatt a városban kóboroltak. Beültek egy jó kis cukrászdába, megnézték a várost. Hazamentünk vacsorázna (utoljára a Bognár étterembe): krumplistészta volt. Majd benéztünk egy fazekashoz, ahol vásároltunk pár cserepet, ilyesféléket. Otthon bemenekültünk a szobába, mert a változatosság kedvéért most is szakadt.
Nagyon jó játékot játszottunk: Miklós tanárnő megtanított bennünket egy fejtörő műveltségi játékra. Sok minden megmutatkozott. Ki miben erős. Tudomány, sport, különcségek. Néha csak ámultunk, ki mindent tud (Gyánó Marci kérdései – általában 10 sorosak – felejthetetlenek.) Eléggé elment az idő, így éjfél körül feküdtünk le. Őrségről szó sincs. →eső.
Az eső továbbra sem állt el, és már voltak, akik a tanárnőkkel aludtak, mert a sátruk beázott. Hideg volt, csak a finom, forró tea segített az éjszaka átfázott csontjainknak. Na, tényleg hideg volt. A kenuzásról végleg lemondtunk. Tervbe vettük viszont az igazgatóság épülete melletti Rezgőnyár tanösvény megtekintését. A táblák felolvasója ezúttal Gyánó Marci volt. Megismerkedhettünk különböző fafajtákkal, és még szamarakat is simogattunk. Az eső meg csak esett. A sátrakat még nem bontottuk le, ezekért még vissza kellett menni.
Egy gyönyörű, XIII. századi templom volt, amit még megnéztünk .Történetéről Koch Marci olvasott el nekünk egy táblát.
A sátrak lebontásában mindenki közösen vett részt. Egymást segítve hamar készen lettünk (tökmagolaj-kóstolás és -vevés). Irány haza. Esik az eső. A hazafelé vezető úton Miklós tanárnő értékelte a tábort. Kiosztották a pontversenyen sikeresen szereplőknek az ajándékokat.
A végén kisebb csapatokban szálltak le az emberek. Még megálltunk Marcaliban fagyizni, de onnan egyenesen Kaposvár (végállomás) volt a cél. Mindenki kirámolta, kikereste saját cuccát, bográcsát, pakkjait. Egymástól elváltunk, és megígértük, jövőre irány TOROCKÓ!!!
Köszönjük a tanárnők munkáját, Miklós tanárnőnek, hogy vállalta a tábort, és kérjük, hogy sok-sok ilyen legyen még.